"Magyar ember evés közben nem beszél!"
Ennek a miértjén sokat gondolkodtam és a következő lehetséges okokra jutottam:
Ha evés közben beszélsz,
- kieshet a szádból az étel. Ez egy finom húsleves esetén különösképp kényelmetlen tud lenni, ha a szádból kiesik egy félig megrágott krumpli, aminek köszönhetően az asztalnál ülők is kapnak az általad ízesített verzióból.
- a veled szemben ülő simán látja a nem túl étvágygerjesztő kavalkádot, amit beszéd közben a nyelveddel ide-oda pörgetsz. Bár te meg joggal mondhatod neki, hogy ne nézze ki a szádból a kaját.
- nehezebben tudsz emészteni, mert az emésztéshez oxigén is kell.
- könnyebben félrenyelhetsz, ami sajnos életveszélyes is lehet.
- kihűl a kaja, ami meg pazarlás.
Ezeket az infókat jól megrágva arra jutottam, hogy mindenben van igazság. Ennek ellenére, ha a nyugati világból jött top-management tanácsadók tippjeit olvassa az ember, akkor az egyik legfontoabb dolog, hogy hetente legalább kétszer egy ritka befolyásos menedzserrel reggelizzünk. Itt csak az a baj, hogy így nem teljesül az a szabály, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés. Általában még a fogyókúrák során is a lehető legtöbbet reggelire lehet enni. Ha felfele törekszünk, és top menedzserekkel reggelizünk, akkor nem tudjuk olyan felszabadultan tömni a hasunkat, mint mikor otthon a fél disznót is betömjük, majd munkába indulás után a maradékot a 6-os villamoson elegánsan egy zsepivel letörölgetjük.
Retekmentes vasárnapi ebéd
Ami miatt fontos még ez az evés közbeni beszéd, az a rágás. Beszélgetés közben reagálni akarunk a másik mondandójára, és nem rágjuk meg rendesen az ételt, hanem gyorsan lenyeljük, hogy meg tudjunk szólalni. Ezzel viszont terheljük a gyomrunkat és az epénket. Ha nem rágjuk meg rendesen az ételt, akkor az emésztéshez félig elkészített ételhez sokkal nagyobb energiákat kell mozgósítania a szervezetünknek, mintha egy rendesen (akár 32-szer) megrágott pépet küldünk le. Erre részben úgy jöttem rá, hogy az epeköveim előtt kétpofára, jóformán rágás nélkül zabáltam. Diéta végefelé ugyanezzel az evéstechnikával kongtak a vészharangok, de a kéziféket behúzván hasast ugorhattam beszűkült világom kulináris orgiáiba (pl. pöri nokedlivel).
Az epekő-diétám után (még mindig megvannak a köveim) zsíros ételeket lassan és nagyon jól megrágott formában utaztattam a gyomromba. Ja, és mellé meg küldöm a retket, ami hosszantartó frissességet ad a nehéz napokon.
